Variációk egy témára: Szerelem

A Vízöntő

Szeretlek…

De nemcsak téged,

Szeretem a mindenséget

Az emberek álmát

Mezőn a virágot

Szeretem én az egész Világot!

És te is

Így szeress engem

Nem nagyon, olyként

Mint pillangó rebben

Az ég végtelenjét szeresd szememben

Mert ha ölelsz, a Világot tartod kezedben.

A Skorpió

Szeretlek!

Hát nem érted?!

Akként mint húsát a test,

Testét a lélek

Legszívesebben megölnélek

Hantot raknék föléd

S őriznélek

Féltékenyen

Ha a Végzet nem szánt nekem,

Hát senkié se légy.

A Halak

Szelíden suttogom: szeretlek

S feláldozok érted mindent,

A fájdalmat, félelmet

Mostantól csak én ismerem

Te csak élj és örülj

Ha mosolyod látom

Elkínzott szívemben

Újra feltépődik minden seb…

De ez így van rendben.

A Bika

Oly szilárdak érzelmeim irántad

Mint zord kőszikla

A hegyi vár alatt.

Már nem hagylak el.

Ezt ne is kívánjad.

A Mérleg

Mit mondtál?

Hogy szeretsz?

S kérded, hogy én szeretlek-e?

Ó, hát nem is tudom…

Legutóbb még szerettelek

De aztán tegnap mentem az úton

És szembejött egy másik.

Egy édes, egy kedves,

Szívem lángralobbant rögtön

Ahogy rálestem

A szemem sarkából…

S most itt állok megfürödve

Hogy téged válasszalak-e örökre

Vagy azt, az Idegent…

Most szomorú lettél?

De hiszen

Én mondtam neked,

Hogy ilyen vagyok:

Hogy bármikor jöhet Valaki,

Aki megérint

S én megingok

Mint a fa, mikor a szél ringatja…

De azt mondtad

Nem számít

Mert kárpótol mindezért

Az édes nevetésem

Szemem…

Szám…

Akkor most Kedvesem

Mi legyen eztán?

Itthagysz?

Akkor jöjjön a Másik…

De ha nem -

Hát akkor mondok mindent

Mit szíved vágyik

S egy óvatlan pillanatban

Elillanok magam.

Ilyen vagyok.

Isten ilyennek öntött:

Mindig mérlegelek

És mindig rosszul döntök,

De élek boldogan.

Druid

Valamikor…

Karcsú nyírfákra vágytam

Lágyan zizegő leveleiket

Meglibbenti a nyári szél

Megannyi szerelmes suttogás…

Most már

Hogy láttam mindent

Ifjú tölgyeket ölelnék

Bölcsesség meghozza az Idő

Erejük a Föld ereje

Nem suttognak halk verseket

A csillagok borította nyári éjhez

Nem merengenek a Hold alatt

De ha egyszer elnyered

Szeretetük, mindörökké megmarad.

Destiny

Én akartam…

Én szerettem volna…

Egy szőke barbárral

Adtam testem-lelkem

De hiába:

Sötét szem, holló haj,

Ez az én vesztem.

Kagyló

Nem sírok

Most már senkiért.

Minden könnyem

A Végtelen kútjába gyűlt;

S én fáradt vagyok

A Mindenség tenyerébe merülni

Új gyöngyökért.

Ezt láttam

Valami végtelen Kékség…

Valami végtelen szelídség…

Valami végtelen távolság…

Valami végtelen merészség…

Kert

(impresszió)

Különös délelőtt…

Csak ülök

Valami almaillatú csendben

S várom,

Hogy a székek táncra keljenek.

Számonkérés

Tudjátok, hogy a Világfa rég kidőlt?

És ti döntöttétek ki.

Tudjátok, hogy az Úr

Reszketve sínylődik rideg kőpaloták börtönében?

És ti zártátok be oda.

Tudjátok, hogy Napkirály elvesztette koronáját?

És ti loptátok el tőle.

Tudjátok, hogy Szélkirály hiába keresi ostorát?

Pedig ti csaltátok el tőle.

Tudjátok, hogy a Hold minden éjjel könnyeket ont?

És ti ríkatjátok meg.

És tudjátok, hogy a lelketeket már rég eladtátok?

De az Ármány örül neki…

Reggel

Ébredj velem!

Szivárványpárnán ködtakaró

A Napot is lehozom az égről

Hogy ő legyen a lámpás…

Bár a Hold szelíd fénye

Illene jobban Hozzád

Este

Álmodj velem!

Vattapuha felhők között

Elvackolódik a mai nap

Lám az ezüstgömb már ott ballag fenn

Csillagok fénye hull rád

- álompor - csillámtakaró

Tagadás

Ha elvesztenélek valaha

Sose tudnék örülni annak

Hogy megkerültél

Ne is légy enyém soha..

Már nincs

Becsuktam az ajtót

Magam mögött

S most szakadékba nézek:

A Te onixszínű szemeidbe…

Kristály

Add nekem a te szemeidet

Gyöngyként fűzöm

A türelem madzagjára

Amulettként hordva nyakamban

Látom, amit te

S te látod amit én

Találkozzunk?

Temető

Csillagtalan éj

Holdtalan égbolt

Vigasztalan sírhalom…

Cím nélkül

Sötét volt a Nap

Mikor eljöttél szívembe

De bennem azóta

Örök Nyár tombol

Yes, I want

Hideg volt azon a napon, s arra gondoltam, soha nem lesz még egy ilyen éjjel, a csillagok szikráztak a romantikától terhes levegő éles volt mint a kés

Zivatar támadt bennem, jólesett a tömeg és jólesett ott mindenki, hideg a volt a meggylé mégsem fáztam, kezem melengetve a jéghideg poháron

A zene körbefont, hálóba tekert, nem szabadulhattam

Tengerkék szemekben úsztam akkor éjjel; fagyos mosolyt melegített pillantásom kandallótüze

Szívemet darabokra törték apró, kalapácsos manók, de máshonnan is hasonló ropogást hallottam

S a tengerkék szemek megteltek valami sosemlátott fénnyel

A zene, a hang, a szem, a mosoly…

Emlék maradt, mint az az néhány szó, melynek egy pillanatra más jelentése lett akkor és ott

"Do You want more?"

Igézés

Szemeid csak engem lássanak

Szád csak engem csókoljon

Tested forrjon össze az enyémmel

De szerelmet nem kapok

De szerelmet nem adok

Ölelkezünk…

Néma kőszobrok a Hold fénye alatt

Neked

Tengerszín

Égő tűz

Jéghideg szelek

Sziklán állva

Sikoltom neved

Aztán ugorjak?!

Tűzpiros

Igen, tegnap meghaltam - egészen

Igen, tegnap halott lett eddigi énem

Igen, eltemettem magamban valamit végleg

Ám - új és eddig ismeretlen csoda

Kelt szárnyaira bennem

Mint fakó szürke hamvain

Újjáéledő Főnixmadár…

Exodus

Tegnap eljött a Világvége

Én a Bibliát lapozgattam éppen,

Jelenések Könyve: János 36

A Bárány előtt csak a zsidók nem hódolnak

Csoda-e, hogy absztrakt szobrok lettek?

Tegnap eljött a Világvége

Illedelmesen bekopogott:

Bocsánat, nem zavarok?

Én lennék az Apokalipszis

A Vízözön, na meg az Armageddon…

Melyik nevem tetszik?

Lehet választani…

Én mosolyogtam: Jöjjön csak be!

Mondtam, és kinyitottam a kertkaput.

Tegnap… Eljött a Világvége

És mindenkinek KAPUT! - lett

… és a fű újra zöld

… és az ég újra kék

… és újra tiszta lett a lég…

S én egy kénes felhőről szomorúan lógázom a lábam;

Emberek! Itt ránk tényleg semmi szükség…

De akkor mivégre lettünk?

Tettem fel a kérdést hangosan,

Éppen jókor, mert

Uriel szárnyalt el mellettem;

Sajnos, nem hallotta…

Én meg azt hittem, végleg itt rekedtem,

De ekkor felrobbant az utolsó atombomba.