- Szóval te vagy az a halandó lány, aki kihozta a sodrából Lucifert...

- Kihoztam... a sodrából? De én... Én csak...

- Hallgass. Szerintem elmondta neked, mire számíthatsz. Azzal, hogy felkeltetted a vágyát, elvesztetted a halandókat megillető védelmet. Többé senki és semmi nem köteles itt téged megkímélni.

- Örülök neki. Csak azt tudnám, hogy ez miért akkora nagy szám... Kismillió halandó férfinak felkeltettem már a vágyát...

- Az nem ugyanaz, halandó...

- Melissa.

Rám nézett. Szemében a máglya fellobogott.

- Még pimasz is vagy... - mosolyodott el ördögien - ez tetszik...

Lecsapott a számra. Én - a meglepetéstől - nyitott szájjal fogadtam a csókját, és eléggé megdöbbentett, hogy nem a Luciferéhez hasonló vámpír csókkal kínált meg, hanem igazán, ember módra csókolt, nyelvét egészen betolva a számba, végigtapogatta a fogaimat, a szám belsejét, és én azon kaptam magam, hogy viszonzom, és nyelvünk szédítő iramban ölelkezik egymással, nyálunk egybefolyt, míg az én fejemben a védő mantra zümmögött, és én egyszer csak ráeszméltem, hogy de hát megérintett! És nem égtem porrá. Aresa, te istennő! Ez működik...

Samael nem volt olyan kegyetlen hozzám, mint Lucifer. Sőt. Az ő érintése nyomán az én testem is felhevült, csókjai tüzes pecsétként égtek bőrömön, de ez a tűz nem fájt, inkább izgató volt, és amikor szemérmemet becézgette az a tűzforró nyelv, én nem tudtam visszafojtani a sikolyaimat és nyögéseimet, melyek akadálytalanul törtek elő ajkaim közül, míg ujjaim Samael dús hajába túrtak és könyörögve kértem őt, hogy abba ne hagyja...

Aztán hirtelen lefogtam a kezét. Ekkorra már minden félszem elszállt. Már nem érdekelt, hogy démon. Végülis ő is csak egy férfi, nem? Aki meg akarja kapni, amit akar. És én megadhatom neki ugyanazt, amit Lucifernek is megtettem... Meg akarom tenni neki... Felültem. Hanyatt döntöttem a Tűz urát, és ágyéka fölé hajolva, ujjaimmal, nyelvemmel és számmal kezdtem őt kényeztetni, amit jóleső nyögéssel vett tudomásul. Majd derekamat megfogva, maga fölé fordított, s folytatta amit az előbb elkezdett...

Ez volt az a lélektani pillanat, amikor Lucifer visszatért. Én csak azt éreztem, hogy erős kezek ragadják meg a derekamat, s elhúznak Samaeltől, aztán már ott is feküdtem Lucifer alatt, akinek a szemében most nem láttam lángot, sem villámot, csak nagyon is... földi vágyat. Magáévá tett. De ez most nem volt durva és nem a düh szította vágyát teljesítette be velem. Lassan-lassan az én testem is áttüzesedett, úgy, ahogy az előbb, hirtelen lepett meg a kéj, míg átvettem a démoni szeretőm által diktált tempót, s csípőnk szinte egyszerre mozdult... Éreztem, ahogy egyre inkább elönt a kéj és a gyönyör, és éreztem, hogy nem lehet olyan messze a mindent elsöprő, felülmúló gyönyörhullám, mikor Lucifer egyszer csak elengedett. Meglepetten néztem rá.

- Nem fejezzük be...? - elég nehezen sikerült érthetően beszélnem, lévén a lélegzésem messze volt a normálistól...

- Samael is... akar téged... - a válasz is hasonlóképp zihálósra sikeredett.

- De én... - suttogtam - én... mind a kettőtöket akarom..!

Ott térdeltek fölöttem. Mind a ketten gyönyörűek, kívánatosak... Maga a kísértés mind a kettő... Akartam őket. Ott, abban a pillanatban, veszettül vágytam mind a kettőjükre. Hogy utána mi lesz velem... Egy csöppet sem érdekelt. Lerántottam magamhoz Lucifert. Hanyatt löktem, és lovaglóülésben elhelyezkedtem fölötte. Szemeim maguktól csukódtak le, míg magamba fogadtam forró és márvány kemény férfiasságát. Felnyögtem, ahogy testünk összekapcsolódott. Mozogni kezdtem, de hamarosan az én tempóm nem volt elég egyikünknek sem, éreztem, ahogy Lucifer átfogva csípőmet, kissé megemelte testemet, majd olyan gyorsan kezdett mozogni, hogy még észlelni sem volt időm, nemhogy alkalmazkodni hozzá... És amikor megint rámtört az a "mindjárt elélvezek" érzés, akkor csatlakozott Samael is, teljesen érintetlen hátsó nyílásomat birtokba véve, ami által égető, forró fájdalom árasztott el, azt hittem, belehalok... De aztán... Aztán ahogy egyszerre és kétféleképpen mozogtak bennem, a gyönyör úgy lepett meg, lépésről lépésre élvezni kezdtem a szitut, és... Nem is olyan sokára mesmeg eljutottam a határra... Azonnap már nem is tudom hányszor. De most... Most végre beteljesedhetett a végzetem... A tempó egyre gyorsult, mígnem egy utolsó, kemény lökés után, Lucifer és Samael szinte egyszerre kiáltottak fel, s az ő kiáltásuk egybefonódott az én sikolyaimmal, míg mind a kettejük nevét egyszerre sikoltottam, s testemet kétszeresen is elárasztotta a semmihez sem hasonlítható, vad, mocskos, leírhatatlan mámor. De ez volt az utolsó jó érzés... Mert ami ezután következett... Az tényleg maga volt a pokol. Felébresztettem a vágyukat... És megkaptam érte a büntetést. Mert ezután szinte azonnal Samael tepert le, s aztán Lucifer és ez így ment ki tudja meddig, már nem számoltam hányszor és hogyan tették meg velem újra és újra, nem törődve frissen szerzett, s minden alkalommal felszakadó sebeimmel, lankadó erőmmel, mígnem törékeny testemet teljesen kifacsarták s én magatehetetlenül, össze nem estem, és el nem vesztettem az eszméletemet, egy különösen vad és kíméletlen menet után.

Amikor magamhoz tértem, már odakint feküdtem valahol egy vörös szikla tövében, a ruháim a kezem ügyében hevertek ugyan, de nekem annyi erőm sem volt, hogy megmozduljak és felöltözzek. Csak ziháltam és ziháltam és a könnyeimet próbáltam visszafojtani, míg az járt a fejemben, hogy megérte-e nekem ez az egész? Aresa szabadságáért, és az én földi életemért nem volt ez túl nagy ár? Lehet, hogy sohasem leszek már a régi...

- Ó, szegénykém... Téged aztán alaposan elintézett a két nagyúr... Nagyon fáj?

Ez a hang... Ez ismerős... Oldalra fordítottam a fejem, s homályosodó látásom előtt egy lányalak derengett fel... Egy lányalak aki ismerős volt nekem, az Aresa által küldött látomásokból... Teste karcsú, vékony, ő is hasonló bőrszerelést viselt, mint ami rajtam is volt, haja egyenesen, dús zuhatagban omlott a vállára, a színe pedig a legfeketébb fekete... A szemei... A szemei gyönyörűek... A színe az őszi alkonyt idézi fel bennem, s keskeny vágása ellenére mégis... Olyan meleg a tekintete...

- A... Aresa...?