Tűz : Előhang - valami elkezdődik |
Előhang - valami elkezdődik
2009.01.12. 02:08
Fekete Gyöngyvér Melissa - (ez utóbbi nevet használja egyébként) egy teljesen átlagosnak tűnő, húsz éves, egyetemre járó, anime-manga rajongó lány.
Vagy ez csak a látszat?
Minden azzal az álommal kezdődik, amiről kiderül, hogy nem is álom, és Melissa nagyon hamar a sűrűjében találja magát, nyakában egy kéretlen démonlélektárssal, aki ráadásul szerelmes belé - és kiderül, hogy tiltottan - és eljön az a nap is amikor neki saját magának kell megmentenie ezt a lélekfelet, különben mind a ketten szörnyű halált halnak. Ám Melissa számára ez a megmentés azt is jelenti, hogy elbúcsúzhat eddigi kényelmes és néha unalmas életétől, hogy mindörökre az őrületet a normalitástól elválasztó keskeny mezsgyén egyensúlyozzon...
Megéri ez neki? A történetből kiderül.
Előhang: Valami elkezdődik...
Történetünk egy verőfényes tavaszi nap, helyett egy undorítóan szürke, télvégi napon, egy belvárosi bérház második emeleti lakásában veszi kezdetét, melyben most ketten tartózkodnak. Két lány. Az egyik magas és vékony, amolyan piszkafa típus, vékonyszálú, seszőke haja két copfban szomorkodik a fülére lógva. Arca olyan sápadt, mintha két éve nem ment volna levegőre, és érdekes, szív alakja van. Két szeme hatalmas két szem mandulára emlékeztet, és kissé nagynak tűnik kicsike arcában. Színe amúgy tejkék. A szája halvány és vékony, mint a penge. Nagy bő pólót, és tengerészkék halásznadrágot visel, éppen a galéria feljárójánál áll, kezében hanyagul lóbálja a kamerát. Éppen most ért fel a lépcsőn. Neve Hédi, és matematikát és fizikát hallgat az egyetemen.
Vele szemben egy piros pokróccal letakart matracon egy másik lány foglal helyet. Ő teltebb idomokkal van megáldva, mint társnője. Karcsú derék, izmos, formás combok, kerekded mellek szépen formált csípő. Fentebbi régiókban pirospozsgás, ovális arc, nagy, buja, mindig vörösre rágott száj, a szemei neki is különlegesen nagyok, szintén mandulára hajaznak és szintén furcsa kék szinük van. Leginkább az indigóra emlékeztetnek. E szemek pedig szinte tökéletes félhold szemöldök alatt pillognak a világba, és hosszú, selymes pillák mosolyognak rajtuk. Ennek a lánynak dús a haja, göndör, fekete és leérne a válláig, ha nem ugranának rögvest csigákba tincsei, ahogy elengedi őket a fésű. Levágott szárú, agyonmosott farmernadrág, és csíkos, kinyúlt pulóver van rajta. Ő sem viszi túlzásba az eleganciát.
Rámosolyog társnőjére.
- Kösz Hédi, hogy felhoztad...
- Szóra sem érdemes. Itt van az állvány?
- Aha. Állítsam fel?
- Különben hogy a rákba akarsz belemosolyogni?
- Ja... Tényleg.
A fekete hajú lány feláll, és előszed egy kameraállványt, tekergetni kezdi, felállítani. A szőke segít neki, közben a kamera működését magyarázza... Végre minden a helyén. A kamera az állványon, az állvány... Nos, annak még egyelőre nincs helye. Nagyban tanakodnak, hogy hova állítsák, mikor megszólal lent a telefon.
- Felveszem! - ugrik azonnal a fekete - addig állítsd be légy olyan jó!
- Ok. Hívást vársz?
- Naná - kacsint a csigás hajú és már ott sincs.
|