- Te meg mi a fenét keresel itt?!

A lány hangja igen szigorú volt, s szavai nyomatékosítására meglóbálta feje fölött a hatalmas bumerángot. Most szokott szellemirtó ruháját viselte: a szűk, testre simuló, fekete kezeslábast, mely pontosan annyit mutatott meg igézően karcsú és formás alakjából, amennyit eltakart.

A bokrok takarásában heverő, lila köntös viselő szerzetes döbbenten bámulta. Ennyire valahogy még sose látta szépnek. Szépnek... És kívánatosnak.

- Na hadd halljam! Milyen jobb sorsra érdemes fehérnépeket kukkolsz itt, te perverz di...

- Sango! - csattant fel a szerzetes megjátszott haraggal - szerinted, ha én bokrok mögött hasalok az csalhatatlan jele annak, hogy épp lányokat lesek meg?! Nem lehet, hogy csupán az ellenséget kémlelem?

A Sango-nak nevezett lány morogva vállat vont.

- Kiismertelek szerzetes. Te, csak ha meglátsz egy csinos arcot, már elmegy a józan eszed. Különben is, napok óta béke van. Ha elfelejtetted volna, három nappal ezelőtt legyőztük Naraku-t és csatlósait...

A fiatal pap hallgatott. Sajnos, Sango-nak igaza van ebben. Már az apja, meg a nagyapja sem vetették meg a szép nőket, s neki is továbbadták eme kétes örökséget. De most kikéri magának a gyanúsítást! Nem lányokat lesett!

- Lehet, hogy így van, ha te mondod, de most - és a "most" szót jól megnyomta - nem lányokat néztem. Komolyan.

- Hanem?

A szerzetes zavarba jött. De jól leplezte.

- Téged egyáltalán nem is érdekel, miért nem jött még vissza InuYasha? Már órák teltek el azóta, hogy a Csontok Kútjához kísérte Kagome-sama-t...

- Valóban... - a szellemirtó lány eltűnődött. Aztán az ifjú papra nézett.

- Miroku - mondta komolyan - csak... csak nem arra gondolsz, hogy valami komoly baj történt? Most, amikor...

Miroku derűs szemekkel és hamiskás mosollyal a szája szögletében mutatott előre a bokrokon túlra.

- Nos, komolynak éppen komoly, de bajnak nemigen nevezném... Nézd meg magad.

Sango bosszankodva lesett ki a résen. Fel nem foghatta hogy lehet Miroku ilyen vidám, ha InuYasha veszélybe került... Aztán, amit látott, attól elállt a lélegzete.

A bokrokon túl, egy kisebb tisztás terült el, melyeket ősöreg fák álltak körbe. S az egyik ilyen fa alatt... Meglátta a Tessaiga-t a földbe szúrva, majd nem sokkal később InuYasha-t és Kagome-t, amint éppen... Szeretkeznek. Sango villámgyorsan elkapta a tekintetét. Nem, nem leskelődik... Azt meghagyja ennek a félbolond Miroku-nak... Illetve, neki se... De... Lopva visszanézett. InuYasha gyengéd mozdulattal borult Kagome-chan-ra, szenvedélyesen csókolóztak, testük egy ritmusra lüktetett... Sango-ban beleszúrt, hogy idestova tizennyolc lesz, de ő még soha... Soha...

- Irigyled Kagome-sama-t?

Miroku hangja, mintha az égből jött volna. Sango összerezzent és elszakította szemeit, a - szó se róla, szép - látványtól.

- Hogy, irigyelném InuYasha-t Kagome-chan-tól? - értetlenkedett - ugyan már... Sose kezdenék egy szellemmel... Még ha csak félig is az... Meg... Úgyis Kagome-chan-t szereti...

- Nem arra gondoltam, hogy konkrétan a mi hanyou barátunkat kívánnád el Kagome-sama-tól - jelentette ki Miroku - hanem a szituációt, amiben éppen van...

Sango nagyot nyelt. Miroku most az elevenjére tapintott. Elfordult és el akart menni, de a szerzetes hirtelen elkapta a kezét és magához rántotta.

- Sango - suttogta rekedten - ha ilyesmire vágysz... Én szívesen...

Sango legszívesebben kitépte volna a kezét, hogy egy hatalmas pofont keverjen le Miroku-nak a feltételezésért, de... Hirtelen elhagyta minden ereje... És... Miroku is olyan erősen tartotta...

- Sango - nézett mélyen a lány szemébe - légy őszinte. Egy kicsit sem tudnál szeretni engem?

- Mert te?

Miroku tekintete komoly lett.

- Lehet, hogy minden nőtől megkérdezem, hogy lenne-e a gyermekeim anyja. Lehet, hogy minden nőnek megsimogatom a fenekét, aki csak hagyja... De... Tudnod kell... Sango... Én igazából... A tiédet szeretném simogatni... Ha hagynád...

Sango felnézett a fiúra.

- Miroku - mondta halkan - én éppen azért nem engedem, mert mindenkiét fogdosod... Nem akarok csak egy lenni a sok közül, én...

- Nem, Sango - mondta Miroku az előbbi komolysággal - te nem csak egy vagy a sok közül. Te vagy az, akivel el tudnám képzelni az életem. De te... Mindig hátat fordítasz nekem. Nem veszel komolyan. Hát... Másnál vigasztalódom...

- És sikerrel?

Miroku szeme szomorú lett.

- Eddig soha. De hiszen tudod.

Sango lassan engedett a merev testtartásából.

- Miroku... Ha... Ha megígéred, hogy... Miután engedtem neked, nem futsz más nők után többé, akkor...

- Akkor?

- Megsimogathatsz... Mert... Igazából... Én is... Vágyom rá...

Hogy... Megtedd...

Sango hangja ugyan nagyon halkan csengett, s a végén el is halt, de Miroku így is értett minden egyes szót.

- Sango... - suttogta és szorosan magához ölelte a lányt - én Sango-m... - majd lehajolt hozzá, és megcsókolta. Sango viszonozta a csókot, aztán... Néhány pillanat múlva már ők is ott tartottak, ahol Kagome és InuYasha az előbb...

Vége