- Meg sem kérdezem, hogy élvezted-e - szólalt meg InuYasha ugyanazon a lágy, bársonyos hangon, ahogy eddig is beszélt, s amely borzongatta a lány minden érzékét. Bólintott.

- Igen - lehelte - nagyon is... Jó volt - s ha lehet, még pirosabb lett az arca. A hanyou mosolyogva nézte a lány arcszínének eme drasztikus változását.

- Zavarban vagy, Kagome?

- Egy kicsit - fordította el a fejét a lány, de egy pillanattal később, már vissza is fordult - tudod... Én azelőtt soha nem csináltam ilyesmit...

- Vigasztalna a tudat, ha bevallanám, hogy én sem? - a borostyánszemekbe huncut fény költözött.

Kagome rámeredt InuYasha-ra. Alig akarta elhinni... Olyan tapasztaltnak tűnt... Mint aki pontosan tudja, hogy mit csinál...

- Ezt furcsának találnám - összegezte - igazán járatosnak látszottál ezekben a dolgokban...

InuYasha megvonta a vállát.

- Pedig csak az ösztöneimre hallgattam... És az érzéseimre. Hajtott a vágy, hogy örömöt szerezzek neked.

Kagome - ha ez még lehetséges - még jobban elpirult.

"Csak az ösztönökre..." - visszhangzott benne a mondatfoszlány.

Hirtelen meglepő bátorságot érzett magában, ahogy belenézett InuYasha szemébe, s ott a saját vágyának tükörképét látta viszont. Itt lenne az ideje, hogy ő is tegyen valamit... Ledöntötte a hanyou-t, s most ő hajolt fölé. InuYasha meglepetten pislogott Kagome hevessége láttán, de nem volt ellenére a dolog. A lány pedig módszeresen, és komótos tempóban állt neki felfedezni a féldémon fiú testének minden apró porcikáját. Először az ujjait siklatta végig a feszes és sima bőrön, majd ezeket a szája és nyelve követték... Apró csókokkal szórta tele a fiú mellkasát, játékosan nyalogatva mellbimbóit, miközben ujjai a hasán vándoroltak lefelé, s hamarosan meg is találták, amit kerestek. Kagome igyekezett mindent viszonozni, amit kapott. Kezét óvatosan húzta végig a hanyou merev, bevetésre kész férfiasságán, egyszer... Kétszer... Aztán lehajtotta a fejét, hogy nyelvével is megízlelje őt... S amikor a szájába vette és szopogatni kezdte, mint egy nyalókát... Nos ekkor InuYasha-n volt a sor, hogy levegőért kapkodjon, és megküzdjön a hirtelen rátörő, erőteljes gyönyörtengerrel...

Félig elfojtott nyögései és mély zihálása a végletekig felizgatták Kagome-t, aki meglehetősen élvezte, hogy most ő feszíti a végtelenségig a húrt, ő okoz olyan gyönyört szerelmének, amitől az nem tud uralkodni magán, és egész testén, megfeszülő izmain látja, érzi, hogy nem lehet messze a megkönnyebbült beteljesülés... De egyszer csak azt érezte, hogy InuYasha lefogja a kezét. Felnézett. És beleborzongott a látványba. A féldémon fiú szemében vihar örvénylett, és színe a borostyánból, csillogó óarannyá vált. Haja kócos volt, és zilált, szája duzzadt és vérvörös. Gyorsan szedte a levegőt, valahogy úgy, ahogy csaták után szokta, hogy leplezze kimerültségét. Mélyen a lány szemébe nézett.

- Várj... Kagome... Ezt... Ezt még... ne...

Nehezen ejtette a szavakat, látszott rajta, hogy minden önuralmára szüksége van ahhoz, hogy azonnal le ne teperje a lányt. Testében őrült, vad vágy tombolt, melyet részben Kagome testének látványa, részben pedig a lány ügyes ujjai és nyelve élesztettek fel benne. Lihegve, merően nézte Kagome-t, majd hirtelen mozdulattal a hátára fektette. Kagome csodálkozva bámult a gyönyörű, óarany szemekbe.

- Miért akartad, hogy abbahagyjam? Te... Te talán nem akarod, hogy...

- De... - bólintott InuYasha, és gyengéden végigsimított a lány testén, s mikor a hasához ért, Kagome - szinte öntudatlanul - szétnyitotta lábait. A hanyou végighúzta kezét a lány puha nőiségén, mely forró volt és nedves - készen állt rá, hogy magába fogadja őt - de igen... csak... Veled együtt szeretném átélni - fejezte be nagy sokára a megkezdett mondatot, s még közelebb húzta magához Kagome-t, aki még jobban feltárulkozott előtte, s szemében megjelent az ősi, minden nyelven érthető hívás.

InuYasha nem várt tovább... Átfogta a lány csípőjét és beléhatolt. Összeszedte minden önuralmát, hogy gyengéd és óvatos tudjon maradni, hogy ne riassza el magától a törékeny leánytestet, mely életében először érzi meg magában egy férfitest feszítését...

Kagome testében tetőpontra hágott a szenvedély, abban a pillanatban, ahogy magába fogadta InuYasha-t. Fájdalmat nem érzett, csupán enyhe, de máris múló, kellemetlen feszülést. S amikor a hanyou befejezte a mozdulatot, minden porcikáját elöntötte a kéj. És az éhség. Többre. Jóval többre. Kéjesen felnyögött. InuYasha odahajolt hozzá. Nézték egymást. A fiú fájdalmat kutatott a lány szemében, de nem talált. Csak gyönyört. És néma könyörgést...

- Inu...Yasha... - nyöszörögte Kagome. Úgy érezte, teste mindjárt szétrobban, ha azonnal nem folytatják, amit elkezdtek. Bensőjében a gyönyör ördöge tanyázott és kéjre éhezett. Még több kéjre.

- Kérlek... - suttogta elakadó lélegzettel - folytasd... ne... hagyd... abba... - felsóhajtott és testét ívbe feszítve, csípőjét nekinyomta InuYasha alsótestének, mintegy így bírva mozgásra a tétovázó féldémont. InuYasha zihált. Attól tartott, ha elengedi magát, talán túl durva lenne Kagome-hoz. De hát a lány is akarja... Azt akarja, hogy teljesen, mindent odaadva szeresse... Erre nem számított. Erre nem gondolt, hogy a végén annyira magával ragadja a szenvedély, hogy attól kell tartania, hogy kárt tesz a lányban. Lenézett a kezére. Ezek a karmok... Hogyan érhetné el, hogy teljesítse Kagome kívánságát, de közben valahogy... Kontrollálni is tudja, hogy mit tesz?

- Kérlek...! - sikoltotta ebben a pillanatban Kagome - kérlek, ne kínozz... se magadat, se engem... Annyira akarom, hogy az már fáj... Hogy-hogy te ilyen higgadt tudsz maradni?!

Tényleg, hogy-hogy? Még InuYasha is csodálkozott magán. Lám a vér, mégsem válik vízzé? Ám, ahogy belenézett, Kagome vágytól izzó, könyörgő szemeibe, minden más gondolat egyszerre kitörlődött a fejéből. Megmozdult. Erre egy igen kéjes sikoly volt a válasz és egy szorosan az ő testéhez simuló test egyre intenzívebb sürgetése... Feladta. Lesz, ami lesz. Még lejjebb hajolt, ajkai Kagome ajkait keresték, míg csípője egyre inkább gyorsuló tempót diktált, s mikor egy édes csókban szájuk egymásba forrt, már semmi másra nem tudott gondolni, csak a beteljesülésre...

Kagome teste egyre jobban megnyílt előtte, a lány mindenét odaadva, engedelmesen simult alá, csípője az őáltala diktált ritmushoz igazodott, kéjes sóhajai, nyögései szinte zenéltek a fülében, és amikor megérezte a gyengéd leánytesten átviharzó, katarzissal felérő gyönyörhullámot, örömmel nyugtázta, hogy az ő testét is pontosan abban a pillanatban árasztotta el a leírhatatlan mámor.

Aztán csak feküdtek, szólni, mozdulni képtelenül. Kagome fejében az járt, hogy hát íme, megtörtént. Elvesztette a szüzességét. Nővé érett. Tizenhat évesen. És nem dőlt össze a világ. És olyan jó... Olyan boldogító a tudat, hogy azzal az egyetlennel tette ezt meg, aki lehet, hogy nem egy gáláns modorú lovag, de számtalanszor megmentették egymás életét, és néztek együtt szembe halálos veszélyekkel... és... nem mellesleg... Akinek örök időkre odaajándékozta a szívét...

InuYasha az oldalára fordulva feküdt, s csak nézte a töprengő Kagome-t szótlanul. Hát megtette. Bevallotta Kagome-nak, hogyan érez. És kiderült, hogy a lány mégsem unta meg a rá való várakozást, ahogy azt Miroku a minap olyan rosszmájúan megjegyezte. Mi több. Odaadta magát neki. Az asszonya lett. Igen. Kagome most már az ő asszonya... És ezen senki, és semmi nem változtathat többé.

Föléhajolt a lánynak. S ahogy végignézett feszes, fehér bőrű, kívánatos testén, tökéletesen gömbölyödő mellein és porcelánszépségű arcán, újra hatalmába kerítette a vágy.

- Veled nem lehet betelni Kagome - suttogta, miközben lágyan cirógatta a lány arcát - újból megkívántalak...

Kagome felnézett és szemeiben pajkos fény csillant.

- Jöhet a folytatás? - kérdezte, s látszott rajta, hogy végleg leszámolt a szégyenlősséggel meg a zavarral.

InuYasha elmosolyodott.

- Ha te is akarod...

Kagome válasz gyanánt magára húzta a hanyou-t.

- Akarom - suttogta és barna szemei vágytól csillogóak lettek - de most kérlek, ne várass olyan sokáig... Azt hittem, belehalok.

- Jó... - suttogta InuYasha és már le is csapott a lány ingerlően piros, csókolni való eperajkaira. Kagome viszonozta a csókot és hamarosan elmerültek egymásban...