42

Ésszel van a fejem tele,

de nem gondolok bele

mit hoznak magukkal a kopott századok,

Én csak élek Itt.

De féllábbal már Ott vagyok.

Nem bántanak a holnapok,

erköcstan, verstan vegytan...

Á, soha nem hagytam,

hogy bármibe beleráncigáljanak

s most szobám ajtajában állnak mind,

sok, rég feledett rémalak.

Két vércsepp

Az első

Add nekem a te véredet

kiiszom, mind egy cseppig

s másnap hajnalban halott tested

a varjaknak vetik...

A második

Kőhűs kriptában alszom én

a Fehér Hölgy.

Hatalmam féli a völgy népe,

mert tőlem nem óv;

sem fokhagyma, sem érme.

Eternity

Belépek a Halottak Csarnokába

s lépteim visszhangzanak,

a csarnok üres, csak

eldobott hárfák, elhajított dobok

hangját hordja a szél benn,

a magány teper le itt, hol

társakat reméltem.

Szórakozás

Unalomba fulladt este

most nem a megszokott csillagok jöttek fel,

a Hold sem ugyanaz volt, mint akkor

nem tudtalak gyűlölni,

bár próbálkoztam...

S ezzel telt minden óra

Ágas

Hangosan koppan szívemben

minden beleejtett szó.

Üres vagyok, mint egy régi kút

de bennem nem vödör:

mondatok rozsdállnak.

Éjszakai látomás

Átláthatatlan sötétség: szemed

Hajadba takarózik az éjjel,

csillagtalan fény hull az én kristály szemeimre,

ha elképzelem,

hogy szerethetnél: szenvedéllyel és éhesen

mint téli farkascsapat.

Mabon előtt

Ha magamba engedlek,

mi a biztosíték arra, hogy utána is

élvezem majd a Nyár édességét?

Nem, ne is szeress inkább,

az Ősz oly közel van, s én

idén még nyírfákat akarok ölelni

az avarillatú csendben.

Talán a következő Yule hozza jéghideg halálomat,

mikor térdre kényszerítesz fekete-jég pillantásoddal

mely karóba húzza bíbor szívem.

Temetés

Vörös halmokat rakok egymásra...

Sírod ásom szívemben.

Gyémánt

Napokon át

hiába

próbálom

mosolyod

csak egy szál gyertya

de szobám

így is sötét marad

hol van

tekinteted

Naptüze?

Színek

A Kék

Lágyan csobban

halak ezüstben

Hullámokon játszik a Hold

A Vörös

Lobog, lángol, hamvad, alszik.

Fába harap, szívet éget.

A Sárga

Tündöklő

napfény-drágakő

Vidám mosoly a lélek arcán

A Bíbor

Messzehangzó suttogás kél

Ametiszt csillan kerek tálon

a tudhatatlant, tudni ne félj

varázs száll rád, látó álom.

A Zöld

Harsan a fű talpad alatt

Fák lombja bólogat

Érezd az erőt, örülj,

hisz a Nyár oly rövid...

Már nincs

Becsuktam az ajtót magam mögött

s most szakadékba nézek: a te onix-színű szemeidbe

Hulló levelek havában

Vörösen izzó tűz...

Falevelek tánca a szélben...

Puha hó ígérete

a szürke felhők szívében

Erdő közepében

Homlokán tölgylevélkoszorú

Szemében az Ősz méla búja

Csendes Hölgye a múló  Nyarat siratja

Csillogó fekete ékkő

lágyan vibráló kristály

Kapcsolódik egymásba

Keskeny kézre rózsaszirom hull,

mint gyengéd csók

Ím, megköttetett...

Holdgyermek

Bőre színe csillámhó

Szeme, mint a téli éjjel

Haja, sötét lepel a városon

Lelke a vad vihar szele

Szíve az ablakon nyíló jégvirág

zúzmarás kézzel zárja le szemeidet,

jég ajkaival, a halálba csókol:

Szeresd őt...

Tedd el!

Már nem tudom, mit kezdjek

ezzel az érzéssel, veled...

Nemrég még oly egyszerű volt

az etikett ellen véteni;

de az egész túl éteri

s inkább dobozba zárnám

Választás

Bíztattak angyalok is

de én az ördögökhöz fordultam:

Most minden fekete.

Anti...

Az ördögök bíztattak...

én az angyaloktól kértem segedelmet

de nem lett ezüst semmi sem.

Alku

Csalódásom árát

megfizettetném veled,

de e pénznemet

éppen nálad vonták ki a forgalomból...

Most

Szürke vigasztalanság és színes álomfelhők...

E kettő közt vergődöm.

Királynő vagyok, egy hideg

fémtömbökből rakott várban,

melynek pókhálófonál tartja kapuit...

Itthon (Eldorádó után)

Már megint itt a Tél

s én még nem lőttem farkast

Eldorádó oly messze van

s itt a birkák terelik a pásztort...

Emlék

A múlt nyáron Eldorádóban jártam,

s láttam: ott sem jobb;

a fejem alatt egy birka horkolt lágyan,

s én terítettem, mert vártam,

hogy jönnek ebédre a farkasok.

Samsara

Ganesha ormányába kapaszkodva

rugdosom magam alatt a gerendákat,

megannyi sorompó, melyek

Életem folyásának vetnek gátat.

Kígyó

Megleltem a tudás gyümölcsét.

Nem is alma...

Érezd meg!

Boldog névnapot!

Hányadszorra is?

Én nem számoltam,

ezt nem szokás

csak a szép színes őszi levelekre emlékszem;

Boldog névnapot!

Jó dolog, hogy van ez a nap,

hogy ajándék és virág,

hogy pironkodás nélkül mondhatom:

hálás vagyok mindenért.

De nem csak ezen a napon,

hanem a maradék háromszázhatvannégyen is.