Melissa titkos naplója

Hát megtettem! És... most az jár a fejemben, hogy miért nem előbb??? Aresa szinte azonnal válaszolt a hívásomra, és pár pillanattal később itt is termett... Mikor megkérdeztem, hogy most ezért nem fog-e fenyítést kapni, csak nevetett.

- Visszamegyünk - mondta vidáman - érted jöttem, mert te még nem vagy képes utazni a dimenziók között...

- Úgy érted, egyszer majd képes leszek?

- Igen. Egyszer, majd... Ha... Te is démon leszel.

- Ó... Szóval a halálom után démon válik belőlem...

Aresa elmosolyodott.

- Csak ha te is akarod, Melissa... - ám aztán letörlődött arcáról a mosoly és komolyan nézett rám - miért nem hívtál eddig, Melissa? Talán... Talán nem gondoltad komolyan, amit...

- Dehogynem... - majdnem elsírtam magam - de... fogalmam sem volt, hogy te... Te tényleg engem akarsz-e, vagy csak amolyan pótlék vagyok, mert Laurával nem enyeleghetsz kedved szerint...

Összevont szemöldökkel nézett rám.

- Melissa... Hogy beszélhetsz ennyi hülyeséget? Laurát már régen el is felejtettem abban a pillanatban, ahogy téged megpillantottalak... Gondolod, hogy megosztottam volna veled az erőmet, ha... Ha nem éreznék irántad semmit?

Tényleg... Hát igen. Hivatalosan is hülye vagyok.

- Bocsáss meg Aresa... - motyogtam - nem is gondoltam bele... Csak sajnáltam magam, és nem is törődtem vele, te hogyan érezheted magad...

Magához ölelt.

- Te hülye, ribanc - mondta gyengéden - annyira hiányoztál...!

- Te is nekem.

- Na gyere, menjünk... Már alig várom, hogy meztelen bőrünk megint egymáshoz érjen... A nélküled eltelt idő alatt, csak rólad álmodtam, Melissa... Soha többé ne hagyj kérlek ilyen sokáig magamra...

- Jó... - suttogtam és megcsókoltam Aresa-t. Felsóhajtott, s visszacsókolt. Ám még mielőtt belebonyolódhattunk volna, megfogta a kezem és eltolt magától.

- Ezt... Majd... Otthon folytatjuk... - zihálta, majd átkulcsolva másik kezemet is, lehunyta a szemét... Lehunytam én is az enyémet, mert már tudtam, hogy mi következik...

to be countined...